6. fejezet – Ne büntess!
Azt hiszem ez volt életem egyik legszebb perce. James karjai erősen szorítottak, miközben az ajkaival egy pillanatra sem engedett el. Persze nem is tudott volna, mivel amint tudatosult bennem, hogy megkaptam azt, amire napok óta vágytam, hevesen estem neki. Nem akartam, hogy vége legyen.
De egyszer minden jónak vége szakad…
- Caroline – suttogta James, ahogy próbált eltávolodni tőlem, de én újra az ajkaira tapasztottam a sajátomat. És bár úgy tűnt, hogy ellenkezni akart, megint ugyanolyan szenvedéllyel folytatta ott, ahol abbahagyta. – Oké, most fejezzük be.
Eltolt magától, és a biztonság kedvéért hátralépett pár lépést, hogy minél messzebb legyen tőlem. Ködös tekintettel néztem rá, még mindig az előbbi élmény hatása alatt voltam. De amint kitisztult a látásom, észrevettem, hogy milyen gondterhelt arccal néz rám.
- Ezt nem szabad, Caroline – rázta meg a fejét lassan.
- Miért nem? – kérdeztem. De én magam is tudtam, hogy nem lehet, de annyira kívántam őt. Hát nem a tiltott gyümölcs a legédesebb?
- Mert nem – mondta nyomatékosan James, majd hátat fordított nekem. – Most egyedül szeretnék lenni.
- James – szóltam utána, mikor már kilépett a konyhából. Csak úgy itt hagyott? Na ezt nem hagyhatom. Gyorsan felpattantam a székről, és hosszú léptekkel utána eredtem. Már a hall közepén járt, mikor utolértem. – James! Nem hagyhatod itt abba!
- De igenis, abbahagyhatom – fordult felém. – Mert én veled ellentétben döntésképes felnőtt vagyok!
- Szóval gyereknek tartasz? – háborodtam fel.
- Mert az is vagy! – emelte fel már ő is a hangját.
- Valahogy az előbb ez nem zavart – kiabáltam bele az arcába. Annyira igazságtalan volt ez az egész. Játszott velem, hogy utána összetörje a szívem.
- Az egy gyenge pillanatom volt – magyarázta gyorsan. – De Merlinre, Caroline! Feleségem van és gyerekem! A lányom lehetnél!
- De nem vagyok, szóval nincs semmi probléma – vágtam rá rögtön. Nem hagyom, hogy ezzel magyarázza ki magát.
- Huszonkét évvel idősebb vagyok nálad! Komolyan nem zavar téged? – nézett rám megrökönyödve.
- Nem – mondta fátyolos hangon. Nem akartam vele veszekedni, újra érezni akartam az érintését, de annyira makacsnak tűnt most. El fogom veszíteni.
- Pedig nem ártana! Fogd már fel, hogy nem lehetünk együtt! – kiabált. Hátrahőköltem erre a kijelentésére. Fájt, hogy így gondolja, és hogy ezt így adja a tudatomra.
- Rendben, megértettem – mondtam sértődött hangom, majd gyorsan elhaladtam mellette. Elkapta a csuklómat, hogy megállítson, de én kikaptam a kezéből. – Ne érj hozzám!
Ezek után felrohantam a szobámba, majd az ágyra vetettem magam. Megbántott, mélyen megbántott. Hisz mit is gondoltam? Csak egy kislánynak tart, ő meg persze a nagy és erős férfi! Ő mindent jobban tud, dönthet helyettem is.
Talán órák teltek el, amíg én a bosszúság és a fájdalom bugyraiban úszkáltam, de végül úgy keltem ki az ágyból, hogy tudom, mit kell tennem.
Mire feleszméltem, már Blaise buliján voltam, és öntöttem magamba a vajsört. Felelőtlenül viselkedtem, de hát ezt teszi egy kislány, nem igaz? Örömet okoztam a régi szerelmemnek, én meg jól kiszórakozom magam, és nem gondolok Jamesre.
Egy óráig bírtam a bájcsevegést mindenkivel, utána kezdtem el inni. Kezdtem érezni, hogy már sok lesz, és le kéne állnom, de még mindig annyira mérges voltam, hogy minden figyelmeztetés, amit én mondtam magamnak, úgy tűnt, mintha James mondta volna. És ennek hatására még jobban ittam. Fel se fogtam már, hogy kik vannak körülöttem, csak a zene ütemes basszusa jutott el a fülemig, a többiek nevetése, sikoltásai, a sör hangja, ahogy a poharamba öntöttem.
Mielőtt végleg elvesztettem volna a tudatomat, erős karok karoltak fel, és már éreztem is, hogy eltűnik a padló a lábam alól. Pörgést éreztem, és tudtam, hogy ha most nem fogom elhányni magam, akkor az egyenlő lesz a világ tizedik csodájával.
De amint újra kemény talajt éreztem a talpam alatt, öklendezni kezdtem, majd a karok, amik elhoztak az előbbi fülledt és büdös helyről, elkezdtek cibálni. Ott, ahova vitt, hidegebb volt, de már időm se volt gondolkozni, mert minden, amit ma este a szervezetembe bevittem, az szépen ki is jött.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem a WC felett, mert egy idő után rájöttem, hogy afölött hajolok, de valaki fogott engem, és a hajamat is. Végül, miután már semmi sem tudott kijönni belőlem, erőtlenül rogytam le a földre. Megmentőm valamit motyogott, majd eltűnt. Én nekidőltem a hűvös kádnak, lábamat felhúzva összekuporodtam.
- Na ezt idd meg – nyomott az a bizonyos valaki egy poharat a kezembe. Megittam, de borzalmas íze volt, és féltem, hogy ez is ki fog jönni belőlem. De ahelyett, hogy újra émelyegni kezdtem volna, a kép tisztulni kezdett, és a fejem is kezdett helyreállni.
Percekbe telt – számomra órákig – amíg minden visszaállt a rendes helyére. Így már mindent megértettem és átláttam.
A Black-kúria egyik fürdőszobájában ültem, előttem pedig James Potter guggolt, szeme csak úgy villogott a haragtól. Én magam még mindig kicsit erőtlenül szorongattam a már üres poharat, és vártam a kiabálást.
- Komolyan azt hitted, hogy nem veszem észre, hogy eltűntél? – kezdte még normális hangnemben, de tudtam, hogy nemsokára már kiabálni fog velem. – Bemegyek az üres szobádba, és az első gondolatom az, hogy biztos elszöktél! Még ha szóltál volna, akkor talán elengedlek! De te szó nélkül leléptél, és nézd meg, hogy nézel ki! Leittad magad, és olyan felelőtlenül viselkedtél, akár egy gyerek! Látod? TE magad bizonyítottad be, hogy mennyire gyerekes vagy!
Szótlanul hallgattam a kiborulását, miközben a felhúzott térdeimre meredtem. Szemeimben könnyek gyűltek, annyira szégyelltem magam. Örökre elástam magam James előtt, és biztos lehetek benne, hogy apámnak is el lesz mesélve a ma esti kalandom.
- Nem törődtél senkivel, csak saját magaddal! Nem gondoltál arra, hogy mennyire megijedek, mert nem talállak sehol? Mennyire féltem, hogy elveszítelek? – James hangja kezdette elhalkulni, én meg felnéztem rá.
- Sajnálom – suttogtam, de szerintem meg se hallotta.
- Soha, érted? Soha többet nem csinálhatsz ilyet! És örülhetsz neki, ha nem mondom el apádnak!
Lassan bólintottam, majd engedtem, hogy felkaparjon a földről. Elkísért a szobámig, ott viszont halkan közöltem vele, hogy rendbe szeretném tenni magam. Nem akartam másnap reggel meglátni magam a tükörben. Gyorsan bementem a saját fürdőszobámba, leszedtem magamról a ruháimat, beálltam egy gyors zuhanyra, majd fogat mostam, és felvettem a pizsamámat. De ahogy ki akartam lépni a fürdőből, az ajtóban megtorpantam.
A sötét szobában James az ágyamon ült, kezét az ölében tartotta, és mereven nézett a semmibe. Nem tudtam, min gondolkozik, de nem mertem megkérdezni. Úgy éreztem, mára már nagyon elege lehet belőlem. Felpillantott a fürdőből kijövő fényre, és meglátott az ajtóban. Felsóhajtott, majd lágyan elmosolyodott, és kinyújtotta felém a kezét. Mereven néztem a felém nyújtott karra, de végül lekapcsoltam a lámpát, majd lassan elindultam felé, és megfogtam. Ő magához húzott, és az arcát a hasamba fúrta.
Meglepettségemben először nem tudtam mit tenni, de miután feldolgoztam, felemeltem a kezem, és megsimogattam a haját. Karjai megint erősen szorítottak, úgy mintha soha nem akarna elengedni. Sokáig ebben a pózban maradtunk, a szobát csak a hold kékes fénye ragyogta be, majd végül James felemelte a fejét.
- Ne csinálj többször ilyet – suttogta, én meg kikerekedett szemekkel néztem rá. Nem azért volt mérges, mert rosszat csináltam, hanem azért, mert aggódott értem. Félt, hogy valami bajom lesz, és ő nem tud rajtam segíteni. Nem foglalkoztam vele, hogy miként fog reagálni, de lehajoltam hozzá, és lágyan megcsókoltam.
Ha arra gondoltam, hogy el fog tolni magától, hát nagyot tévedtem. Szorosan magához húzott, miközben én az ölébe ültem. A hajába túrtam, de egy pillanatra se szakadtunk el egymástól. Minden vágyam felszabadult egyetlen érintésétől, és beleremegtem, ahogy a nyakamat kezdte el csókolgatni. A kezeimmel hátradöntöttem őt, és újra megcsókoltam. Az ő keze már a pizsamám fölsője alatt simogatott, és egyszerre sóhajtottunk fel, mikor hozzáért a mellemhez. Ezen felbuzdulva az ingje gombjait kezdtem el kigombolni, és szinte letéptem róla. Gyorsan kiegyenesedtem, és ledobtam magamról a felsőt, de mikor fölé hajoltam, hogy újra végtelen csókja forrjunk össze, a keze a derekamra csúszott, és nem engedett közelebb.
- Caroline! – próbált határozott hangon beszélni, de a kutató kezeimet már nem tudta lefogni, és éreztem, miként remeg bele az érintésembe. – Be kéne fejeznünk…
- Sshh – tettem a kezem a szájára, majd erővel közelebb hajoltam, de a keze sem tartott már vissza, hanem inkább szorosan magához húzott.
Rögtön a nadrágjához nyúltam, de ő lefogta a kezem, és a hátamra fordított, hogy fölém kerülhessen. Végigcsókolta a nyakamat, én meg a fejemet hátravetve élveztem, ahogy lefelé haladt. Már a hasamnál járt, mikor nem bírtam tovább, és felhúztam magamhoz. Újabb szenvedélyes csókba kezdtünk, és ott simogattuk egymást, ahol értük.
Rövid idő belül már ruhák nélkül feküdtünk az ágyban, bőrünk szinte izzott, és ahogy végleg összeforrtunk, a testem lángolt az érintéseitől. Lassan mozogtunk, de a tempó egyre gyorsult, a szobát betöltötte a halk sóhajok és nyögések egyvelege. A vég előtt James a számra szorította a sajátját, én meg a haját szorítottam, de végül csak kiszaladt a számon egy sikoly a gyönyör pillanatában. A férfi felettem a vállamba fúrta a fejét, ajkát hangos nyögés hagyta el, ahogy a testünk megfeszült, majd elernyedt.
Néhány percig feküdtünk így, izzadt testünk össze-összeért, ahogy kapkodva vettük a levegőt, de végül lenyugodva simultunk egymás karjaiba, és békés álomba zuhantunk.
Utolsó kommentek